“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”
Szabadság és szerelem
A szerelem alapvető szükséglet, éppoly alapvető, mint a szabadság, úgyhogy mindkettőt ki kell elégítened. És egy olyan ember, aki csordultig van szeretettel és szabad, a világ legcsodálatosabb jelensége. Amikor pedig két ilyen csodálatos lény találkozik, a kapcsolatuk nem is kapcsolat, hanem viszonyulás: egy állandó, folyószerű áramlás, mely szüntelenül nagyobb magasságokba tör.
A szerelem és a szabadság legmagasabb csúcsa az isteni lényeg megtapasztalása. Ebben egyaránt megtalálod a határtalan, tökéletes szerelmet és a korlátlan szabadságot.
(Osho: Szerelmesen)