FELTÁMADÁS

A lélek lépdel így…
Majd halk morajlással csapódik a sziklámnak
Hogy meghaljon
Majd ismét feltámadjon
Közben a buja gondolat megint egy bizarr
Szélvész nótát dúdol
Vad csókkal kel egybe a józan ítélettel

Hogy semmivé váljon
Ismét egy álom


CSAK

Te vagy-és mégse
Én vagyok. végre
Az örökkévalóság
A sok álság
Helyett az igazi út
Ami sehová sem vezet
Mégis...

Ö NMARCANG

Csak ülök némán. Bár ajkamat szóra nyitom
Mint egy jóllakott piton
Ismét csak várok:
Lesem a prédát
Mint Ady Lédát
Vagy épp Adélt
Várom a hiányt legyőző
Mindenen győző
Marék hitet
Hogy végre belém költözzön
Az ördög
Mellé a saját angyalom
Szeretlek


De nem hagyom

FULLADÁS

Átkos csend zuhan ránk,
Csak tétova lélekvesztőink
Suha nnak tova
Repdeső gondolatok szárnyán

Csak te és én vagy, vagyunk
Egy reménytelen áradás szorító ölelésében

Édes rabság
Engedd, hogy karjaidba omoljak

TÉKOZLÓ FIÚ

Csak vársz rám
Anélkül, hogy tudnád
Hogy tudnál róla
Mint egy rendíthetetlen ólomkatona
Őrzöd titkaid
Ócska rozsdakardod, csákód
Rég félre csúszott
Bár beleremegsz még az izgalomba
Ha hallod a csatazajt
Mégsem vállalod újra
Megmerevedsz, közkatonává zsugorodsz
Pedig igazi tábornok is lehetnél
/Ha vállalnád önmagad/
Utószó:
L átod, ismét pirkad
Az alagút nem is olyan végtelen
Nem is olyan füstös,
Nem is olyan néma/Csak te maradtál béna/

MAGÁNY

Ü lök a sziklán,
A képzelet már festi a réteket
Arcod mint tovatűnő ásványi csoda
Rajta semmi jó,
Csak zord idők dalait sodorja felém a szél
Csendben jöttél
Csendben mentél

CSAK A CSEND

Csak a csend ölel át
A magány már oly távoli
Halkan ritmust dobol
A szél a szívemen
Csak távoli csókok
Suhannak át lelkemen
Tovább szárnyal a csoda
A fehér paripán
A képzelet megül a
Magány sötét lován

Majd angyali harsonák zengenek
Egyre halkuló mennyei éneket

Megmutatta m magam
Bár sosem lehettem
Tükröm, tükröd neked

UTAZÁS

Befelé könnyezem.
A szivárvány épp most
Öltözik túlvilágiba
Szebbik oldalát mutatva
Mint megannyi harang
Kondul a lelkem
Credo.

Cs ak befelé zokogok már
A harangok is elhallgattak
Megáll t az ütő
Piano.

Már nem sírok.
Csak a sóhajokat engedem tovább
Hogy elmondják
Hol a Mennyország.

JÁTÉK

Vagy is, meg nem is
Velem vagy és nem is
Félsz is és nem is
Élsz is és nem is
Unod és nem is
Vállalod és nem is
Nem is és mégis
Szeretsz, de nem tudod
Szeretlek – akarod.

NEKED

„Na, akkor itt álljunk meg…
Hadd én döntsem el….
Nem akarlak becsapni téged….
Te jobbat érdemelsz…
Majd egyszer……
Soha….”
Ismered?
Mint megannyi esőcsepp koppannak a szavak,
a szavaid lassan, majd egyre pergőbben fagynak jéggé a tudatban,
hogy felolvadjanak,
aztán ölünkben, vad forró ölelésben, míg tart a mámor,
hogy aztán szétessen a józanság jégcsúcsain

VÁGY

Lassan beléd merülök, hogy elvesszek végleg.
S te nem segítesz még csak utánam sem nézel
Összehúzott szemmel nézed vergődésem.
Magad mentő szavakat mormolsz, szégyenled magad.
Kinyújtod mégis a kezed, aztán visszahúzod, s újból becsukod a szemed.

Oldal: energia
Ami csak az enyém a HITEM, az ÁLMOM a VÁGYAM és a „TITOK”. - © 2008 - 2024 - kincsamivan.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat